|
 A XIX. Francia- Magyar Radiológiai Szimpózium április 6-án veszi kezdetét a Francia Intézetben. Ezt az alkalmat ragadta meg a Nessim Galéria, hogy egy speciális téma köré rendezett kiállítást valósítson meg.
Hogy válik egy röntgenfelvétel egy fotográfiai alkotás részévé? Milyen lehetıségeket nyújt ez a média? Milyen speciális tartalmak közlés emelhetı így be a fotográfia világába? Három, olyan fotográfus munkáiból válogatott, kiállítás nyílik április 7-én a Nessim Galériában, akiknek a munkái lehetséges válaszok ezekre a kérdésekre.
Hajdú József, Stane Jagodič és Marc Ferrante munkáiból összeállított kiállítást Kincses Károly nyitja meg április 7-én, 19.00 órakor.
Hajdú József sorozatának a középpontjában az emlékezés, az emlékezni akarás, az emlékezet szükségessége áll. Olyan hanglemezekrıl készültek ennek a sorozatnak a darabjai, melyek eredetileg röntgen felvételek voltak és azok, akik a hangokat megırizni akarták, a háborús alapanyaghiány mellett is, mindent megtettek, hogy az éterbe szálló hangok bakelit helyett a röntgenfelvételek felületén megmaradjanak. Hajdú Józsefnek ez a sorozata egyben fıhajtás is azok elıtt, akiknek ez fontos volt. Az ı képei ez efemer pillanatok, ez elszálló hangok, és a halhatatlanságvágy közötti harc, költıi dokumentumai.
Hajdú József: Röntgen 98.02.
Stane Jagodič szlovén mővész és a '60-as évek óta aktív tagja a mővészeti életnek. A kiállításon bemutatásra kerülı sorozatok, melyeket a ’70-es és ’90-es években
készített, csak elemei annak a termékeny pályának melyet befutott.. Készített színpadtervet, installációt, land-art munkákat, festményeket és fotográfiákat. A '70-es években a June Gruop szervezıje és irányítója volt és együtt dolgozott Christoval és Joao Fontcoubertával is. A csoport alkotói 1988-ban megkapták a „Mois de la Photo” díját, mellyel az 1968-1988 közötti idıszak legkiemelkedıbb kreatív fotográfusait jutalmazták.
Jagodič a közép-európai avantgárd kiemelkedı képviselıje, sajátosan szarkasztikus mővészi nyelvezettel, mely ebben a régióban mindenki számára jól ismert.
Ő a röntgenfelvételeket kollázsok részeiként használja. Ezek a munkák, egy csendes haláltáncot idéznek, finoman szóló dallamokkal. Itt nincs Dies Irae, csak tudomásulvétel. A tudomásulvétel viszont lehet bensıséges, és melegséggel teli, ahogy ezt a képein is láthatjuk.
Stane Jagodič : Kék triptichon, 1996
Marc Ferrante egy sokkal intimebb világra koncentrál. İt a mozdulatok mögötti réteg érdekli. Ebbıl a szempontból közvetlenebbül használja fel ezt a médiát. Úgy
használja a röntgenkészüléket, ahogy más a kamerát. İ ebbıl a láthatatlan világból hozza képeit.
A gesztus érdekli Ferrante-t. A mozdulat professzionális mővészeivel dolgozik együtt. Bábosokkal és thai táncosnıkkel, barátaival. Egy-egy gesztus levetkıztetése a röntgen által. A mozdulat eleganciájának képei ezek.
Az a tény, hogy ezek a képek lightbox-okba vannak installálva, bevonja a képbe a nézıt, egy fordított úton járva, fedezteti fel vele a mozdulatok világát, sajátos feszültséget
teremtve a megjelenítés szigorú objektivitásának látszata és a mozdulat kifinomultsága között.
Marc Ferrante : Cím nélkül, „A kezek tánca” sorozatból
A kiállítás 2011- május 20-ig lesz látható a Nessim Galériában.
A kiállítás, az Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Radiológusok Társasága, a budapesti Francia Intézet, a Budapesti Szlovén Nagykövetség, a ljubljanai Photon Galerija
és a Francia Nagykövetség támogatásával valósul meg.
Marc Ferrante munkáját az alábbi szervezetek támogatják : FUJI Medical, BSN Medical, En attendant l’éclipse
|
